21. századi technológiák az egészséges és aktív időskor szolgálatában

Az EPALE Magyarország Jó gyakorlatok a felnőttkori tanulás terén című rendezvényén bemutattuk két projektünket, amelyek azzal foglalkoztak, hogy hogyan járulhat hozzá a modern technológia az egészséges, aktív és független időskorhoz.

Oktatóanyagok időseknek az online szolgáltatások használatához: Be Smart Seniors

A BESS projekt koordinátora egy magyar, szociális gondozás területén szakképzést folytató intézmény volt. Nehéz feladatra vállalkoztunk: az volt a feltevés, hogy az idős embereknek segíteni kell abban, hogy az internet által kínált lehetőségeket ki tudják használni. 

Ezért 60 útmutató videót készítettünk, olyan témakörökbe csoportosítva, mint például online vásárlás, Skype-on keresztüli kommunikáció vagy a Facebook használata. Az online vásárlással kapcsolatos videók többek között arról szóltak, hogy egyáltalán mi az a webáruház, hogyan lehet egy árut kiválasztani, hogyan tudunk fizetni. 

Az volt a koncepció, hogy lassabb tempóban és érthetően próbálják a tartalomfejlesztők bemutatni ezeket az informatikai megoldásokat. A videók mellé szöveges leírást is készítettünk.

Az induláskor azt gondoltuk, hogy az edukációba a 15–18 éves unokák is beszállnak majd, de kiderült, hogy ez a korosztály nem nyitott arra, hogy leüljön a nagyszülővel, és segítsen neki.

Az is kiderült, hogy nincsen kikutatva az, hogy hogyan tanítsuk az időseket. Az informatika oktatása minden szinten nehéz. De egy idős embernek különösen nehéz megbarátkoznia azzal, hogy például egy ikon most a képernyő jobb oldalán jelenik meg, de lehet, hogy holnap a bal oldalon. 

Ők olyan stabil, biztonságos környezethez szocializálódtak, amely az internet világában szinte lehetetlen, nem elérhető. Ahogyan dr. Bessenyei István – aki maga is senior professzor – megfogalmazta, a strukturált és ellenőrizhető valóság közege helyett ma az időskorúak olyan globális, online térben találják magukat, amelyben elmosódnak a fizikai térbeli határok, eltűnik a valóságos és a virtuális közötti választóvonal, ahol a tér, az idő a tekintély, a tudás, a tanulás vagy egyáltalán a privát világ a fogalma merőben új, és a régi paradigmák alapján nehezen értelmezhető. 

E világban a virtuális kultúra végletes nyitottsága és megfejthetetlennek tűnő kódrendszere az elidegenedettség nyomasztó érzetét keltheti. 

Sok igazság van ebben, és amikor a saját szüleinknek akarunk megmutatni valamit, amikor segíteni akarunk nekik abban, hogy megértsék ezt a világot, hogy csatlakozni tudjanak hozzá, akkor arra kell gondolnunk, hogy ők mennyire más világban nőttek fel, ehhez képest milyen az, amivel most szembesülnek naponta, és  hogy ez mennyire nyomasztó tud lenni.

A BESS projekt sikeresnek mondható: 60 ezer megtekintést regisztráltunk 2020-ban. Ez a kezdet, az elindulás egy bizonyos irányba – ezen a területen még rengeteg teendő van.

Infokommunikációs technológia az idősgondozásban: Grandis XXI.

A nívódíjas Grandis projekt célja az volt, hogy megismertesse az idősgondozásban érintetteket az infokommunikációs technológiában rejlő, a munkájukat segítő és a gondozottak életminőségét javító lehetőségekkel. Ehhez dolgoztunk ki egy online elvégezhető képzést. A képzést nemcsak a hivatásos, hanem az informális idősgondozóknak: a gondozásra szoruló idősek családtagjainak is szántuk.

A projekten dolgozó konzorciumban képviselve volt a pszichológus, az informatikus, a gerontológus és a tanár szakma is.

Az e-learning képzés négy modulból áll. 

Az első azt mutatja be, hogy egy idősgondozónak milyen lehetőségeket ad a technológia a mindennapi munkájában – például hogy fel tudja venni a kapcsolatot a gondozottjával az interneten keresztül, megtervezhet, mondjuk, egy kirándulást, videofelvételt készíthet a kirándulásról, majd később megoszthatja a videót.

A második modul célja annak a tudatosítása, hogy milyen erős sztereotípiák élnek az idősekkel kapcsolatban, és hogy ezek mennyire ártalmasak. Már a projekt névadásánál fejtörést okozott az, hogy az “idős ember”, “öreg” szavaknak erős negatív színezetük van. 

Ezért is választottuk a latin Grandis szót, amely a ‘koros’ mellett azt is jelenti: ‘nagyszerű’, ‘fontos’, ‘erős’. A második modul a kiégés témájával is foglalkozik, ugyanis az idősgondozók az erős terhelés miatt fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének.

A harmadik modul bemutatja az idősgondozásban alkalmazható konkrét digitális technológiákat és az általuk kínált lehetőségeket. Ilyenek például a mindenki számára elérhető mobileszközökön keresztüli aktivitásfigyelés, mozgáskövetés, a fizikai frissesség fenntartását segítő, a vércukorszint rendszeres ellenőrzését vagy a véroxigénmérést lehetővé tevő, vagy akár a szellemi frissesség megőrzését támogató eszközök. 

Hosszútávon az lenne az ideális, ha ezeket az eszközöket hálózatba kapcsoltan lehetne használni, például ha a vércukorszintmérő az adatot azonnal egy orvoshoz továbbítaná, aki látná, ha esetleg be kell avatkozni.

Hihetetlenül gazdag technológiai megoldások állnak rendelkezésre – a kérdés az, hogy aki foglalkozik az idős emberrel, az meg tudja-e mutatni őket a gondozottjának, tud-e abban segíteni, hogy az idős ember például megnézzen egy videót a YouTube-on vagy megtaláljon egy hangoskönyvet. 

A negyedik modul a virtuális közösségek idősek életében betöltött szerepével foglalkozik. Ez a technológia egyik legnagyobb haszna, hiszen sokat segít abban, hogy az idősek ne szigetelődjenek, magányosodjanak el, legyen kapcsolati hálójuk. Ken Robinson egy előadásában rámutat, hogy a halálozást és súlyos betegséget okozó problémák között ma világban a második helyen a depresszió szerepel. Nem vitás, hogy a bevonódás érzése, az alkotói kedv megmaradása elengedhetetlen az egészséges időskorhoz. 

Soha nem fordult még elő az emberiség történetében az, hogy a fiatalabbaknak kell tanítaniuk az idősebbeket, és nem fordítva. A két projekt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a technológia roppant gyorsan fejlődik, és ezen a területen még a kezdeteknél tartunk.